Sokakban fölmerülhet a kérdés, hogy egyes filmek miért ilyen baromi hosszúak? A kérdés jogos, erre pedig érkezhetne az ugyancsak jogos válasz, hogy azért, mert hosszú a történet, amit el szeretnének mesélni. Ez önmagában nem jogosítja fölt egyik rendezőt sem arra, hogy hosszú filmet készítsen. Ugyanazt a "hosszú" történetet el lehet mesélni egy rövidfilmben és egy három órás filmeposzban is. Más lesz a hatás, ez tény. Mégis hajlunk afelé, hogy kedveljük ezeket a hosszú filmeket (Ben Hur, A Gyűrűk ura, Avatar stb.). Ez valószínűleg abból fakad, hogy nincsenek tartalom szűkében: jól felépített karakterek, jól kitalált világ, csavaros cselekmény. Mi a helyzet azonban, ha nincsen tartalom? Ha a film papírfigurákat mozgat, a cselekmény nincs végiggondolva és azzal töltik ki a két és fél órás játékidőt, hogy mindent fölrobbantanak, amit csak lehet? Ez, hölgyeim és uraim, a rossz blockbuster definíciója.

A Transformers: A kihalás kora rengeteg pénzt hozott stúdiójának, ettől tekintsünk el. Lehet, hogy Michael Bay látványos akcióval zsúfolja tele filmjét, mindig történik valami, mégis rettentő unalmas. Unalmas, mert a főhősök sablonok: a túlságosan védelmező apa (aki mellesleg ki van gyúrva, mint az állat, pedig egész nap robotokat szerel), a vicces haver (hála az égnek, hogy az elején meghal), a jó akaratú, de rossz eszközöket használó tudós, a menő pasi, a lázadni kívánó kamaszlány és persze a robotok: a bölcs Optimus (aki úgy viselkedik, mint Yoda a Klónok támadásában), a sértődékeny kisfiú Űrdongó, a Katona, a Japán és a szkeptikus brit. (Amúgy, ha a Transformerek az űrből jöttek, hogy lehet bármelyikük is ennyire sztereotipikusan japán?)

A történet és a cselekmény harmatgyenge, nagyon hasonló az előző Transformers filmekéhez, sőt, még a Man of Steelből is kölcsönöztek néhány elemet; sokszor logikátlan és rengeteg szál, szereplő és esemény csak azért van benne, hogy valami menő effektet vagy akciójelenetet megmutathassanak: pl. a dínóbotok, nekik semmi szerepük nem volt, a film utolsó 20 percében verekedtek egy kicsit. Az egész filmnek nem volt semmi értelme, az az egy dolog nyugtatott, hogy valószínűleg jó sok munkahelyet teremtett. És a zenéje sem volt tökéletesen ergya.

Amellett pedig, hogy látványos, CGI-jal teletömött és akciódús film, az effektekkel foglalkozó stáb baromi lusta volt. Több Transformer átalakulást nem láttunk egészében, a film elején egy rakás képernyőn ott hagyták a zöld hátteret, elfelejtették berakni a képernyő képét (úgyse veszik észre, a nézők hülyék), az új Transformerek pedig máshogy alakultak át, tekintve, hogy CGI kockákat átcsoportosítani sokkal egyszerűbb, mint CGI (de létező) alkatrészeket autóból robotba és fordítva átrendezni.

A Transformers-szel szemben pozitív példa a hossz és tartalom kedvező arányára A Wall Street farkasa. Ebben sokkal kevesebb akciót láthattunk, mint a Transformersben, mégis sokkal érdekesebb volt a kidolgozott karaktereknek, a remek színészeknek, az erős történetnek és a remekül kivitelezett cselekménynek köszönhetően. A Transformerst egyenesen untam, A Wall Street farkasa fél órával hosszabb volt, de meg sem éreztem rajta.

A Wall Street farkasában is használtak rengeteg CGI effektet, de ezek nem látszanak, úgyhogy nem lehet azt felróni neki, mint például a Titanicnak, hogy a speciális effektekért volt a film, nem pedig fordítva.

Jordan Belfort érdekfeszítő történetét természetesen nem csak három órában lehetett volna elmesélni, hanem jóval kevesebben is, de így jóval szélesebb betekintést nyerhettünk a bróker életébe, megismerhettük őt, ismerőseit és tanúi lehettünk a nem mindennapi, de mégis hihető eseményeknek, melyek velük történtek. Nem azt mondom, hogy A Wall Street farkasa azért jobb, mert nem fantasy vagy sci-fi, a fantasztikus műfajokkal nincs semmi baj, az igénytelenséggel van a baj. A trágya forgatókönyvekkel. A Wall Street farkasának írója, Terence Winter, pedig valós karaktereket rajzolt meg, akik valós párbeszédekbe elegyednek, hihetőek a motivációik és még érdekesek is.

Az előbbi filmet senkinek, az utóbbit pedig ajánlom azoknak, akik nem riadnak meg némi obszcenitástól a mozivásznon/képernyőn/whatever.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.