A Gravitáció egy remekül elkészített film. A vizuális effektusok csodálatosak, a látvány lehengerlő, a hangeffektek és a hangkeverés tökéletes, a zene fantasztikusan jeleníti meg az űrt, Sandra Bullock színészi játéka pedig magával ragadó.

DE.

Ez pedig egy nagyon nagy de. Hiszen: a forgatókönyv össze van csapva. A karakterek klisék (a sztereotipikus indiai szinte felháborító). Ez a film pontosan olyan, mint az Avatar meg a Titanic, s nem kifejezetten jó értelemben. Végig úgy éreztem, hogy a film van a speciális effektusokért, nem pedig fordítva, ahogy egy jó látványos film esetében kellene. Azt hallottam, már régóta tervezik a Gravitációt, csak még nem volt meg hozzá a megfelelő technika. Ezt valahogy nem tudom elképzelni. Az volt az ötletük, hogy egy baleset miatt Sandra Bullock lebegni kezd az űrben, minden összejön ellene, de aztán visszajut a földre? És ez volt az a nagy sztori, ami miatt annyi évet kellett várniuk, mert szükség volt arra a modern technikára, hogy ezt elmesélhessék?

A Gravitáció sokkal inkább úgy néz ki, hogy megjelent ez a technika és rendezőnk (Alfonso Cuarón) úgy gondolta, tök jó lenne egy űrös filmet csinálni ezzel és le is ült fiával, akivel néhány óra alatt összeállítottak egy forgatókönyvet.

Én utálom a Titanicot, hiába nyert 11 Oscart, sőt, lehet, hogy emiatt csak mégjobban utálom, mert baromira nem tetszik, hogy az embereknek bejönnek az ilyen filmek. Lehet, hogy a vizuális effektusoktól valóban tátva marad a szánk, de mi az értelme ennyi pénzt költeni a látványra, ha minden más, a film valódi gerince, gyenge, mint a harmat. Ezek a filmek (a Titanic, az Avatar és most a Gravitáció) becsapják a nézőket. Elénk raknak egy bárgyú történetet, melyet papírfigurák adnak elő (a Titanic karakterei frusztrálóan bénák), arról pedig, hogy milyen rossz valójában a film, elterelik a figyelmünket az arcunkba fröccsentett vizuális effektusokkal.

Éppen azért, mert így átejtik a nézőt és valójában nem képviselnek semmiféle értéket, nagyon nem tetszik, hogy ezek a filmek rengeteg figyelmet és elismerést kapnak. Mindhárom film (főleg a Cameron-filmek) jelentős mennyiségű dollárt tudhat a magáénak és nem kevés Oscar-díjjal is rendelkezik, főleg a Titanic. Mindeközben pedig a remek, teljesen egyszerű iráni filmet, a Hol a barát háza? címűt alig látta valaki, a zseniális Scott Pilgrim a világ ellen pedig megbukott a mozikban. Ízlések és pofonok, mondhatnák sokan. Ezzel egyet is értek. Nem hiába az áll az oldal tetején, hogy Fekete-Kovács Kristóf filmes blogja. Ez az én véleményem.

Valamint nehogy bárki azt higgye, hogy ezeket a filmeket csak azért nézem le, mert látványos tömegfilmek. Ez nem igaz. Remek ellenpont A Gyűrűk ura trilógia (amit imádok), ahol a speciális és a vizuális effektusok a film és a történet szolgálatában állnak, tökéletesen elő-elő törve a háttérből, de végig meghajolva a felsőbbrendű aspektusok (a karakterek, a történetvezetés stb.) előtt. A Gyűrűk ura harmadik része megérdemelte a 11 Oscar-díját.

Végezetül ki szeretném emelni ismét első bekezdésemet: a Gravitáció egy remekül elkészített film. De nekem nem tetszett. (Ez áll a Titanicra és az Avatarra is.)

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.