A Thor: A sötét világ a Marvel legújabb szuperhősfilmje, manapság pedig annyi mozi készül excentrikus gúnyákba öltözött jótevőkről, hogy felveti a kérdést, vajon új műfaj született-e, mi pedig egyszerűen továbbengedtük, mondván, hogy sci-fi vagy akció vagy a Thor esetében akár fantasy is.

Szerintem jogos feltételezni, hogy a szuperhősfilm értelmezhető műfajként. Ezen mozik legtöbbjében, sőt akár mindegyikében fontos történetvezető elem az akció, erre a Thor: A sötét világban is látunk elég példát, melyek a végső akciójelenetben csúcsosodnak ki, ahol a jó és a gonosz összecsap. Ebből fakad a másik jegy, ami a szuperhősfilmeket jellemzi, mégpedig az alapkonfliktus: a jó és a rossz szembenállása, s bár ez elég fekete-fehér, gyakran vannak olyan figurák, akiknek a hovatartozása megkérdőjelezhető: ilyen karakter Loki, a rendőrök A Sötét Lovagban és a Batman: Kezdődik!-ben vagy Hulk a Hihetetlen Hulkban. Ezek ellenére a szuperhősfilm katarzisa a jó és a rossz összecsapása, valamint legtöbbször a világ vagy egy város megmentése. A szuperhősfilmben mindig nagyok a tétek, de ritka az olyan eset, amikor hősünk elbukik. Az egyetlen ilyen film az A Sötét Lovag, amit azonban inkább lehetne nevezni film-noirnak vagy thrillernek, mint szuperhősfilmnek.

De nézzük csak meg közelebbről a Thor: A sötét világ című filmet. Szórakoztató, mint az egy tömegfilmtől elvárható, de azt az érzést kelti, hogy nem mutat semmi újat. Elfeket már láttunk A Gyűrűk urában (ha nem is a rossz oldalon), Thor lapjait is már kívülről fújjuk az első film és a Bosszúállók után, persze, hogy megmenti a Földet héroszunk és persze, hogy a stáblista után újra egyesülhet szerelmével. Olyan ez a film, mintha vették volna a szokásos szuperhősfilm sablont és kitöltötték volna néhány szabadon repkedő ideával:

• különleges helyszín: Asgard
• különleges képességű hős: Thor
• veszélyforrás/főgonosz: fekete trutyi és a gonosz tündér
• poénforrás: pucér Stellan Skarsgard
• hatalmas akciójelenet a végén: pipa

Úgy tűnik minden megvan egy klisé szuperhősfilmhez. Mi teszi mégis a Thor: A sötét világot emlékezetessé? Brian Tyler remek kísérőzenéje és persze Loki. Nagyon úgy tűnik, hogy a szuperhősfilmek kezdenek unalmassá, repetitívvé válni. Jó lenne, ha egy tehetséges filmkészítő felállítana valami új elvet ebben a túlságosan állandósult hollywoodi zsánerben. Reformra lenne szükség, olyasmire, amit A Sötét Lovag tett Batman mítoszával: nem baj, ha a hős elbukik, nem baj, ha egy film eltér a bevett formulától.

Mindent összevetve, annak ami, a Thor: A sötét világ nem egy rossz film, a szuperhősfilm kedvelőinek mindenképpen ajánlom.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.