Ha az ember filmes előadásokat hallgat, elkerülhetetlen a kötelező filmek nézése. Ezek között voltak zseniálisak, érdekesek, rettentő unalmasak és kifejezetten undorítóak is. Itt megpróbálom megfogalmazni tapasztalataimat, véleményt nyílvánítok néhány filmről, azokról, melyeket mindenképp ajánlok, valamint azokról, melyek mindenképp kerülendők.

Antonioni: Nagyítás (1966)

Ezt a filmet két kurzusra is meg kellett nézni és meg is néztem kétszer, ugyanis a Nagyítás a zseniális kategóriába esik. A modernista olasz rendező brit filmje, mely tökéletesen kiparodizálja a krimi műfaját, mindezt úgy, hogy miközben ízig-vérig művészi, szórakoztat, elgondolkodtat, de végső választ azt nem ad. Ajánlom mindenkinek (kivéve azoknak, akik Poirot rajongók, mert ki fognak borulni tőle), mert ez egy alapfilm.

Peter Greenaway

Az angol barokk nagymestere, aki eredetileg festő volt és statisztikai hivatalban dolgozott. Tőle két filmet is láttam A rajzoló szerződését valamint A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjét. Mindkettőt csak ajánlani tudom, a rendező kiváló stílusában érdekes karakterek rajzolódnak meg, miközben az előbbe filmben, hasonlóan a Nagyításhoz, egy bűntény zajlik le a háttérben, az utóbbi pedig melodráma is lehetne, de egyik sem műfaji film. Greenaway filmjei hangulatukkal nyűgöznek le.

Gaál István: Sodrásban (1964)

Igen, egy magyar film. Lesz több is. A Sodrásban kiváló film: úgy indul, hogy az embernek fogalma sincs róla, mi fog ebből az egészből kisülni. A szereplők játszanak, táncolnak a Tiszánál, aztán valami váratlan történik. Nem mondom el, hogy mi, mert ebben rejlik a film varázsa, az egész (amúgy fekete-fehér) világ fordulatot vesz, szereplőink lelke válik a valódi helyszínné, nem pedig a folyópart.

Zinnemann: Délidő (1952)

Amerikai western, mely már megkérdőjelezi a klasszikus western-elemeket. A város marshalját mindenki visszautasítja, ezért egyedül kénytelen szembeszállni a déli vonattal érkező banditákkal. Western-rajongóknak melegen ajánlom!

András Ferenc: Dögkeselyű (1982)

Ez a film igazán meglepett. Vérbeli lélektani bűnügyi film, főszerepben a taxissal, aki bosszút akar állni egy egész városon. Erőteljes alkotás, mely western és film-noir elemekkel is játszik. Ha az utcán meglátok egy főtaxit, ez a film jut eszembe. Aki nem szereti vagy nem néz magyar filmeket, az nézze meg ezt. Garantálom, hogy nem fog csalódni.

Most ezek után a remek filmek után megemlítenék néhány olyat, amit mindenki próbáljon meg kerülni.

Capra: Becsületből elégtelen (1939)

Ez a film nem is lenne annyira szörnyű, ha Frank Capra nem csinálta volna meg ezt a filmet már korábban. 1936-ban mutatták be Váratlan örökség című filmjét, mely, a szereplők neveit és a helyszínt leszámítva egy és ugyanaz a film. Még az eredeti címek is hasonlóak: Mr. Deeds goes to town / Mr. Smith goes to Washington. Van egy lány, akiben csalódik főhősünk, de végül ő segít neki, ártatlanul bíróság elé állítják mindkét film főhősét (összeesküsznek ellenük), először nem hajlandóak megszólalni, de aztán minden jóra fordul. A filmek első fele vígjáték, a második fele a tárgyalótermi dráma. Elsőre jó volt. Másodikra már rettentően frusztráló, és ami mégrosszabb, a Becsületből elégtelen az IMDb top 250 filmjében a 118.-ik! Ez felháborító.

Rocha: Black God, White Devil (1964)

Ez művészet? Ez a film gagyi. Ennél én is jobbat tudok csinálni. A készítők nem értenek a filmkészítéshez, olyan ez a "mű", mintha egy olyan pszichopata gyerek készítette volna, aki soha életében nem látott még filmet. Mint megtudtam, ez a film direkt szar, úgyhogy elérte a célját. A legrosszabb film, amit valaha láttam.

Ferreri: A nagy zabálás (1973)

Legalább úgy építkezik, mint egy film. Legalább nem gagyi és a rendező érti a dolgát. Legalább van mondanivalója. De ezt a filmet senki (és ezt értsd pontosan így: senki) nem fogja élvezni, még a sznob kritikusok sem, legföljebb úgy tesznek, mert ki az, aki az olyan filmeket szereti, amelyekben undorítómód zabálnak, az egyik szereplő, miután felrobban a vécé és a házat elönti az ürülék, megfagy, mert nem indul az autója, a második halálra szarja magát, egy másikat addig elégíti ki egy hölgy szereplő, amíg meg nem hal. Borzalmas film. Senkinek nem ajánlom.

De hogy ne ilyen undorító filmmel köszönjek el, itt van még egy kiváló:

Roeg: Ne nézz vissza! (1973)

Csodás film, mely művészfilmes és horrorfilmes vívmányokat ötvöz, alig folyik benne vér, mégis a legfélelmetesebb film, amit valaha láttam. A végét csak kis képernyőn mertem nézni. Horror-rajongóknak feltétlenül és másoknak is melegen ajánlom, elgondolkodtató, borzongató szórakozás.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.