Imádom David Fincher munkásságát, azt is lehetne mondani, rajongója vagyok. Nekem a Tetovált lány is nagyon tetszett, pedig az többeknek nem, az ő két részével indított sorozat, a House of Cards is zseniális, de a Közösségi háló és Harcosok klubja a kedvenceim, valamint ott van még a kiváló He7edik, amelyről szintén nem feledkezhetünk meg. Egy ilyen karakteres életmű esetében nem kerülhetjük el azt, hogy egy rendező legújabb munkáját a korábbiakhoz viszonyítsuk. Sajnos, stílusában, meg sem közelíti korábbi munkáit: semmi érdekes beállítás, mint a Harcosok klubjában, semmi markáns jelentefelépítés, mint a Közösségi hálóban és még az a meghatározó sötét tónus is hiányzik a Holtodiglanból, amitől a Tetovált lány és a He7edik olyan jók voltak. Erre lehetne mondani, hogy a történet attól még jó volt, de ahhoz David Finchernek semmi köze.

David Fincher rendező, rendezőként pedig egész korrekt módon filmre vitte Gillian Flynn érdekes, fordulatos lélektani/bűnügyi regényét, ám semmit nem tett hozzá. Hiányzott az egyéni lelemény, ment a megszokott úton, ugyanazokkal dolgozott, mint eddig, mert miért ne és így az eredmény egy remekül megírt, fordulatos, ámde formailag unalmas film. Adalék, hogy Fincher ismét a Trent Reznor és Atticus Ross zeneszerzőpárossal dolgozott. Ők korábban (A közösségi háló, A tetovált lány) bebizonyíották már, hogy zsenik. Annak a két filmnek a zenéjét ronggyá hallgattam, ha kazettán lenne, már úgy sercegne, mint a fene, de a Holtodiglanban ők sem tudtak újat mutatni. Unalmas, nem túl sok elektronikus hangból álló muzsika, ami furcsán emlékeztet a fent említett két film zenéjére.

Félreértés ne essék, megvannak a Holtodiglan erősségei. Például a forgatókönyv, melyet az a Gillian Flynn készített, aki magát a regényt írta. Mesterien hatol bele a két főhös lelkébe, még a mellékszereplő rendőrpárost is olyan remekül kezeli, hogy a néző megszereti és megismeri őket, annak ellenére, hogy bármi konkrétat megtudnánk róluk. A történet maga fordulatos, cselekménye pedig kiválóan felépített, Flynn tökéletesen adagolja a jelent és a napló formájában megjelenő múltat és a film közepén olyan fordulatot tapasztalhatunk meg, melyet igen ritkán hollywoodi filmben. A másik hatalmas erősség a színészi gárda. Mindenki a maximumot hozza ki magából, Rosamund Pike-kal és Ben Affleck-kel a főszerepben (már alig várom, hogy Batmanként láthassam), Tyler Perry meglepően erős, valamint a már korábban említett rendőr duó, Kim Dickens és Patrick Fugit is emlékezetesek.

Összegezve a film remek, a jó thrillerek és lélektani drámák kedvelőinek kötelező, csak David Fincherben csalódtam. Ennyi erővel bárki rendezhette volna. (És akkor talán nem lett volna ennyi – néha idegesítő – fade-out).

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.