Igazi klasszikus karácsonyi kikapcsolódás az egész családnak. Szerintem többen vannak (ahogy mi is), akik minden egyes Decemberben megnézik ezt a filmet, az ismétlés azonban lehet, hogy szimpla rítussá redukálja ezt a remekművet, pedig érdemes végigvenni, mit nyújt a Reszkessetek betörők mint film.

Kezdjük a legelején: nyitó stáblista, alatta zene. John Williams zenéje. Az úr méltán híres muzsikus, alkotása itt is bravúros, szokásos stílusát csengők és csörgők fűszerezik. Ettől a Reszkessetek betörők filmzenéje legalább olyan hangulatos karácsonyi aláfestés mint mondjuk Frank Sinatra vagy Bing Crosby, főleg az érzelmeket és emlékeket ébresztő Somewhere In My Memory.

Már csak a stáblista kiváló hangulatot teremt, de aztán érkezik a fergeteges első jelenet. Itt a forgatókönyv (ez leginkább a párbeszédeken mutatkozik meg) egyszerűen brilliáns. A dialógusok pattognak, viccesek és segítenek abban, hogy megismerjük főhőseinket ebben a kaotikus készülődésben is: Kevin ügyetlen, de szerethető, Buzz egy szemét, Frank bácsi nem itt lakik, úgyhogy nem is fizet a pizzáért, Fuller pedig mindig bepisil. Ez az első jelenet arra is tökéletes, hogy előkészítse az egész filmet, megalapozza a szituációt, még a betörőfigura is feltűnik, ha álruhában is, sőt magára a betörésre is kapunk utalást. A rendezés (Chris Columbus) és a vágás (Raja Gosnell) is erősségei ennek a jelenetnek, ennyi embert mozgatni úgy, hogy ez az egész szabályosan felépített jelenet kaotikusnak tűnjön nem lehetett kis feladat, a vágás pedig kifejező és lényegre törő, ahogy az egy jó hollywoodi filmben szokás. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy minden elismerésem a forgatókönyvíróé (John Hughes), talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez az első jelenet zseniális.

A színészi alakítások remekek, Catherine O'Hara tökéletesen hihető az anyaszerepben, még az olyan mellékfigurák is emlékezetesek, mint John Candy Polak Romanskija (ez valószínűleg a kiváló forgatókönyvnek is köszönhető). A cselekmény felépítésében előny, hogy az elejét, bármennyire zseniális, nem nyújtották el, épp olyan hosszú, amilyennek lennie kell, s rátérünk a film lényegére: Kevint otthon hagyják. Ezt kellemesen szórakoztató montázsszekvencia követi, ami megmutatja, hogy mire jó a diktatúra hirtelen megszűnése: KÁOSZ. Kevin telezabálja magát jégrémmel, összetöri Buzz polcát, kis híján magát is, amikor leszánkózik a lépcsőn, halálra rémíti a pizzásfiút, idegeneket enged be a házába csak hogy megnyomorítsa és, valószínűleg, halálosan megsebesítse őket.

Persze ez csak vicc, a Reszkessetek betörők akciójeleneteit nem szabad komolyan venni, azok burleszkszerűsége rengeteget emel a film amúgy sem alacsony nevetés-fokán, s az, hogy mennyi fájdalmat képesek ezek a betörők elszenvedni, csak ad ahhoz az eleve abszurd helyzethez, hogy a nyolc éves kisfiú túljár a "komoly" bűnözők eszén. Kevin terve remek, maga a betörés-jelentsor a nyitójelenethez hasonlóan kiváló, és pokolian vicces, bár itt inkább a színészi játék (Joe Pesci és Daniel Stern) és a rendezés az, ami megnevettet minket. (Az azonban mondjuk célravezetőbb lett volna, ha Kevin bezárja az ajtót és hívja a rendőröket, ahelyett, hogy nyitott ajtóval és egy rakás csapdával várja a betörőket, de mindegy.)

Az amúgy csodás film egyik gyengesége az öregember történetszála. Tudom, hogy kellett valami érzelmi motiváció, meg ha már karácsonyi film, akkor legyen valami meghitt öröm is végén, ami megdobja annak az örömét, hogy a család újra együtt van, de szerintem mégsem kellett volna. Lelassítja az amúgy feszes tempójú, izgalmas filmet.

Kevés a hely, hogy mindent felemlegessek, ami a Reszkessetek betörőkkel kapcsolatban tetszik. Tele van apró finomságokkal, melyek elég érdekessé teszik a filmet ahhoz, hogy az ember többször megnézze, visszafogott, ugyanakkor mesteri poénokkal, melyek nem csak színesítik a cselekményt, hanem feledhetetlenné teszik a filmet.

Kellemes ünnepeket!

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.