Benedict Cumberbatch egyszerű jelenléte is elég nekem ahhoz, hogy egy film tetszen. De megpróbálok pártatlan lenni. A történet rendkívül erős, Alan Turing eddig kevéssé ismert életét, háború alatti meghatározó tevékenységét és az ötvenes években való meghurcolását meséli el. A sztori maga még nem elég egy jó filmhez, legyen az bármilyen erős. Erre mutatnak rá a forgatókönyv gyenge pontjai, a kissé kidolgozatlan múltbéli szál (bár ezt lehet a minimalizmusnak betudni), a kidolgozatlanabb karakterek (Jack, John és még Hugh is), a korábban földobott, aztán túlságosan gyorsan és egyszerűen elvarrt szálak (pl. szovjet kém), és a szintén egyszerűen megoldott problémák: elég, ha Alan almát ad a többieknek, ők máris szeretik és kiállnak érte, pedig korábban gyűlölték, ki akarták rúgatni stb. A párbeszédek viszont remekelnek. Csodás jelenet például, amikor Charles Dance karaktere először találkozik Alan Turinggal, maga a cselekmény pedig jól felépített, kellően adagolja a régmúltat, a múltat és a jelent. Bár kicsit szájbarágós a film üzenete (a fontos gondolatokat legalább háromszor el kell mondani, hogy a hétköznapi néző megértse), ez mégsem vesz el drámai erejéből és feszültségéből. Nem látunk partraszállást, lövöldözést, mesterlövészeket és vért, mégis izgalommal teli a Kódjátszma, főleg azért, mert a cselekményt rendkívül jól megválasztott drámai csomópontokra élezték ki. A rendező (Morten Tyldum) ebben a tekintetben kifogástalan munkát végzett, habár stílusa a láthatatlan hollywoodi módszerre hajazott, mégsem róhatom föl neki, hisz itt a történeten és színszeken volt a hangsúly, az erős stílus pedig elterelte volna róluk a figyelmet.

Ha már a színészekről beszélünk, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy minden rosszat visszavonok, amit korábban valaha Keira Knightleyról mondtam. Csodásan játszott, érzelmeit olyan erővel közvetítette, hogy a néző nem állhatott ellen annak, hogy bele ne élje magát a helyébe. A mellékszereplők alakítása is remek volt (pl. Mark Strong, Matthew Goode), de akit muszáj kiemelnem (nem csak azért, mert nagy kedvencem) az Benedict Cumberbatch. Maga a karakter az elején Sherlockra emlékeztetett az azonos című sorozatból, de Cumberbatch játéka tökéletesen elválasztotta a kettőt. Olyan személyiséget adott Alan Turingnak és úgy formázta meg a karaktert, hogy Benedict Cumberbatch, körülbelül a film tizedik percében, eltűnt a vászonról. Én csak Alan Turingot láttam. Ez ritkaság, még nála is, legyen bármekkora színész. Lássuk be, Sherlock Holmes azért elég erősen Benedict Cumberbatch is egyben. Smaugban mondjuk nehéz ráismerni (főleg, aki szinkronizálva nézi, pfuj).

A zene szintén erőssége a filmnek, Alexandre Desplat már többször bizonyította tehetségét. A fő téma engem mondjuk a Csodálatos elme zenéjére emlékeztetett egy csöppet, de talán igazolja ezt a hasonló filmi téma is.

Mindent egybevetve a Kódjátszma (eredeti, sokkal többet mondó címén The Imitation Game) érzelmekkel és emberi drámával teli, remek színészeket felvonultató, jó film, melyet érdemes megnézni és melyet joggal jelöltek több Oscar-díjra. Legalább ezt jól csinálta az akadémia, ha A Lego kalandot nem is jelölték a legjobb animációs film kategóriában, a Ponyvaregény nem kapta meg legjobb filmnek járó Oscart, a szégyenletes Titanic pedig tizenegyet is kapott.

De visszatérve a Kódjátszmára: 8.5/10

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.