Edgar Wright rendező a Scott Pilgrim a világ ellen című filmjével belopta magát a szívembe, ezért rendkívül szomorú voltam, amikor megtudtam, hogy a Marvel Ant-Manjéből kiszállt. Valószínűleg néhány magasan ülő fejesnek nem tetszett, ahogy a dolgokat elképzelte és azt akarták, hogy változtasson, ennek fényében meg is értem Wrightot, amiért otthagyta a projektet. A Marvel pedig siránkozik, hisz senki nem akarja elvállalni a rendezést, Edgar Wrighttal pedig igen sokat veszítettek, hiszen (ezt a szó valódi és teljes jelentésében állíthatom) zseniális rendező.

Legutóbbi filmje a Világvége volt Simon Peggel és Nick Frosttal a főszerepben, mely a Cornetto-trilógia harmadik darabja. Az első a Haláli hullák hajnala, az eredeti zombivígjáték, a Zombieland pedig próbálkozik, de nem ér a nyomába. Remek brit humor és kiváló színészek, de a film legnagyobb erőssége a forgatókönyv. A második a szériában a Vaskabátok. Wright és Pegg itt is brillíroznak a forgatókönyvvel, a történet itt is üdítően abszurd, tele kiváló poénokkal, de a Vaskabátok igazi zsenialitása a vágásban van, Chris Dickens olyan művészi ritmusban rakja össze az Edgar Wright által megrendezett snitteket, hogy azt öröm nézni.

Az utolsó film a szériában pedig a Világvége, mely témáját tekintve is folytathatatlan. Már a film alapötlete nagyon tetszett, a történet az, hogy gyermekkori barátok végigjárják szülőfalujuk tizenkét kocsmáját, melyek közül az utolsó a Világvége nevet viseli. Itt feltűnik nekik, hogy valami nincs rendjén: vagy ők változtak meg, vagy a falu. Az is remek ötlet volt Wrighttól és Peggtől, hogy a kocsmákban mindig a nevükhez kapcsolható események történnek (például az Old Familiar nevű kocsma pont úgy néz ki, mint az előző), az egész film pedig könnyfakasztóan vicces, nem szenved hiányt abszurdumban és brit lelkületben sem. A szereplők nevei is jeleskednek szellemességükben: Gary King (a király), Steven Prince (a herceg), Andy Knightley (a lovag), Peter Page (az apród), valamint Oliver és Sam Chamberlain (a kamarások), akik a Crown and Glory (korona és dicsőség) nevű sört isszák. Az pedig külön finomság, hogy zenéjét a mára már Oscar-díjas Steven Price szerezte. A Cornetto-trilógiát ajánlom mindenkinek, azért is, mert rettentő kevesen ismerik ezt a kiváló rendezőt.

Éljen Edgar Wright!

(Remélem szerződtetik valamelyik DC projekthez és megmutatja a Marvelnek, hogy mit veszítettek.)

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.