Vagy Kifordítva? Az Inside-Out szó szerint ezt jelenti és szerintem ez is jobb, mint a bugyuta gyerekfilmet sugalló Agymanók. Hisz a Kívül-belül (bocsánat, én így fogom hívni) egyáltalán nem bugyuta és egyáltalán nem gyerekfilm (a maga klasszikus értelmében). Hisz persze, jót szórakoznak rajta a csöppségek, mert jópofa benne a slapstick humor, de olyan mély rétegeket rejt a film, amit a legtöbb gyerek föl sem fejt. A Kívül-belül célközönsége elsősorban a gyerekeiket elkísérő felnőttek.

A Pixartól várhattuk, hogy valami egészen eredetivel és ötletessel rukkoljon elő (bár a Repcsik, a Verdák 2. és a Szörny egyetem nem voltak azok), a Kívül-belül pedig egyáltalán nem ébreszt csalódást. Már alapötletével is kitűnik, az érzelmek világába repít el minket és a megszemélyesített gondolatokkal illusztrálja egy 11 éves kislány agyának működését. Tele van eredeti ötletekkel, az agy világa egy logikusan fölépített konstrukció, ahol a fő érzelmek irányítják a legfontosabb cselekedeteket. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, melyet kívülről tökéletesen ismerünk, hisz nap, mint nap megéljük, de belülről most láthatjuk először, a Pixar embereinek kreatív tolmácsolásában.

A Kívül-belül az emberekről szól, nem pedig a stilizáltan ábrázolt, megszemélyesített érzelmekről (ezért nagyon nem jó az Agymanók cím), ők csak ürügyként szolgálnak arra, hogy megértsük, mi zajlik főhősünkben (Rileyban), mit vált ki a költözés és a felnőtté válás – vehetjük úgy is, hogy a Kívül-belül egy coming-of-age sztori. Azt is remekül illusztrálja a film, hogyan változik egy gyerek személyisége, hogyan határozzák meg egyes emlékek és élmények azt, aki. Azon gondolkoztam filmnézés közben vajon nekem (meg másoknak, akiket ismerek), mik a főemlékeim, milyen szigeteim vannak és vajon melyik érzelem nálam a "főnök". Szeretném azt gondolni, hogy Derű, vagy Undor, de jobban meggondolva inkább Majré. Ez is nagyszerű a Kívül-belülben, több embernek is belelátunk a fejébe (többek között Riley szüleiébe), s mindenkinek más a "főnöke": az anyukának Bánat, az apukának Harag, ezek pedig rettentő árulkodóak.

Az egész cselekmény tökéletes, tele hibátlan ötletekkel, remek poénokkal és nem csekély érzelemmel. Ki gondolta volna, hogy ilyen megható lehet egy képzeletbeli barát elfelejtése?

A filmet ajánlom mindenkinek. 

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.