Akkor néztem meg a Mad Max filmeket, amikor megtudtam, hogy készülőben van ez a reboot. Csak hallomásból ismertem a franchise-t és meg kell, hogy mondjam, nagyot csalódtam az első részben, a második ugyan közelebb állt már ahhoz, amit én a Mad Maxtől vártam, de a zenéje (Brian May és Queen rajongásom ide vagy oda) borzasztó rossz volt, egyáltalán nem illett a poszt-apokaliptikus világhoz, sőt, még az adott jelenetek érzelmi töltetéhez sem. Bár a második film már úgy-ahogy tetszett, a harmadikat meg sem néztem, hisz nem nyűgözött le az első kettő. Ezek után láttam a Mad Max – A harag útjának előzetesét, láttam, hogy Tom Hardy és Charlize Theron játszanak benne, és megtudtam, hogy a zenéjét nem Brian May, hanem Junkie XL szerzi majd, az ő zenei világa pedig tökéletesen illik egy Mad Max-féle filmhez. Mindezek ellenére végül az döntötte el számomra, hogy megnézzem ezt a filmet, amikor Edgar Wright (Scott Pilgrim a világ ellen, Vaskabátok) kiírta Twitterére, hogy már harmadszor nézte meg.

S milyen jó, hogy úgy döntöttem, hogy én is megnézem: a Mad Max – A harag útja pontosan az volt, amit akkor vártam, amikor leültem megnézni az első Mad Max filmet. Sőt, még jobb. Tom Hardy tökéletes Max (bár a magyar szinkron miatt hangját nem élvezhettem), bizonyos szögből még hasonlított is a fiatal Mel Gibsonra. Charlize Theron erőteljes alakítást nyújtott; nagyon tetszett a frizurája és jelmeze is, s az egész filmben kimagasló volt a látványtervezés, a jelmezek, a helyszínek, a kellékek és a díszletek. Az autókról nem is beszélek, mert azok egyértelmű, hogy jók. A film nagy előnye, hogy baromi jól néz ki, ez köszönhető az operatőrnek és a tehetséges fényelőnek. A színek zseniálisak, nappal minden sárga, este pedig annyira kék, hogy az már majdnem fekete-fehér, csak ott látszott némi szín, ahol világított valami.

A film non-stop, látványos akció, mégsem éreztem azt, mint a Bosszúállók 2-nél, nem untam a harcjeleneteket. Ez valószínűleg azért volt, mert nem voltak értelmetlenek, mindegyik érzelmi töltettel volt tele, drukkoltunk hőseinknek, hogy éljék túl, hisz, nem úgy mint a Marvel univerzumban, egy Mad Max filmben bárki meghalhat. (Ez a Marvel univerzum legnagyobb hibája, ezt én már az Agents of S.H.I.E.L.D. óta hangoztatom, s most ért be a Bosszúállók 2-vel: az akciójeleneteknek többé nincsen súlya.) Az pedig csak kellemes plusz az érzelmi kapocs mellé, hogy az akciójelenetek remekül voltak megvágva, a ritmus és a közeli és távoli képek váltakozása tökéletes összhangban vannak az üldözés tempójával, a kamerát nem rázták össze-vissza, mint az mostanában divat és nem vágtak be értelmetlen vágóképeket, csak hogy még gyorsabbnak tűnjön a jelenet. Mint azt a Mad Max bebizonyította, nem kell a jó akciójelenethez shaky-cam vagy zavaró vágás: elég a megfelelő ritmus és érzelmi kötés. Ja és menő zene. Junkie XL, legyen bár stílusa erősen Hans Zimmerére hajazó, tökéletesen megragadta a poszt-apokaliptikus világ hangzását. Az meg csak hab a tortán, hogy a zene diegetikus. Zseniális húzás.

Az egyetlen gyengébb pontja a filmnek a kicsit erőltetett szerelmi szál, de ez szerencsére nem tart sokáig és nem is kerül túlságosan előtérbe. Erőssége még a Mad Max – A harag útjának a forgatókönyv és a karakterek. Bár a szereplők igen keveset beszélnek, mégis mind erős karakterek, főleg a női szereplők, nagyon örültem, hogy nem szorultak a háttérbe egy ilyen "férfias" filmben sem, sőt a Mad Max a feminista Bechdel-teszten is átmegy, amin igen sok film megakad, pedig nagyon alapvető követelményeket támaszt: legyen a filmben két női szereplő, akit nevén neveznek, s beszéljenek egymással, valami másról, mint a férfiak. A történet ugyan nagyon egyszerű, de ez nem is számít, itt nem ezen van a hangsúly.

Mindent összevetve a Mad Max – A harag útja nekem jobban tetszett, mint a Bosszúállók: Ultron kora. A szuperhősök hanyatlanak és a dízel-punk erősödik? Még meglátjuk. Lehet, hogy ez csak egy egyedi eset.

George Miller végre megcsinálhatta a filmet, amit mindig is szeretett volna, s én köszönöm neki, hogy megtette, mert a Mad Max megmutatta, hogy a műfaji film még mindig lehet erős, önreflexió nélkül is. Ajánlom mindenkinek, akik bírnak két órán keresztül tömény akciót nézni.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.