Korábbi bejegyzésemben sorra vettem az X-Men filmeket, illusztrálva, hogy kiválóan illik rájuk a főnix-metafora, miszerint megszületik (X-Men), szárnyal (X2), aztán meghal (X-Men kezdetek: Farkas), végül újraéled hamvaiból (X-Men: Az elsők) és az egész kezdődik elölről. Az új X-Men filmmel, Az eljövendő múlt napjaival pedig ismét a szárnyalás szakaszában járunk, azt azonban előre nem tudhatjuk, hogy e szárnyalás meddig fog tartani, tehát nem biztos, hogy az X-Men: Apokalipszis rossz lesz.

Az eljövendő múlt napjai a története miatt különösen érdekes és az alapötlet, hogy összehozták a régi és az új szereplőgárdát, nagyon tetszett, hiszen, mint azt már korábban talán egy párszor említettem, az X-Men: Az elsők a kedvenc X-Men filmem. Ez most sem változott, de Az eljövendő múlt napjai szintén remek alkotás. A történet mellett remek a zene, úgyhogy bocsánatot kell kérnem John Ottmantől, akit egy másik bejegyzésemben középszerűnek neveztem. Visszatér az X2 főtémája, de azért Bryan Singer helyében felhasználtam volna Henry Jackman dobhártyabizsergető Magneto trackjét az X-Men az elsőkből (a stadionos jelenet alá kifejezetten illett volna). A színészek is fantasztikusak voltak (különösen Jennifer Lawrence és Michael Fassbender), bár, mivel szinkronizált változatot néztem, a hangjukat nem élvezhettem, Hugh Jackman magyar hangja pedig egyszerűen pocsék volt (megnéztem, Sinkovits-Vitay András, őt kerülni fogom), Peter Dinklage-é pedig szimplán szokatlan.

Tetszett a film befejezése is (itt nem fogom lelőni), valamint remek akciójeleneteket és szemkápráztató speciális effektusokat tartalmazott. Bryan Singer jó munkát végzett, azt hiszem az X-Men: Az elsők után ez a legjobb X-Men film, s talán Matthew Vaughn rendezésében a legjobb is lehetett volna. Ki kell emelnem viszont egy jelenetet, ami elfeledteti velem Vaughnt és amiért örülök, hogy Singer visszatért a rendezői székbe: a Quicksilveres lassított jelenet a Pentagonban. Az valami zseniális volt. Ami pedig elég érdekes, hogy Quicksilvert itt Evan Peters játssza, aki a Kick-Assben szerepelt, a The Avengers: Age of Ultronban pedig Aaron Taylor-Johnson alakítja majd, aki nem mást formált meg, mint Kick-Asst magát.

A klasszikus X-Men témák is természetesen nagy szerepet játszanak a filmben: Farkas, bár ő próbálja a múltbéli mutánsokat összefogni, itt is kívülálló, hiszen a múltban ő egy jövőbéli, tehát nem tartozik oda, a jövőben pedig igazából nincs jelen. A csapat áll a középpontban, hiszen ha a mutánsok nem fognak össze, az őrrobotok áldozatává válnak, s ebből fakadt a következő főtéma is, melyet csúcsra járatnak, az ember–mutáns ellentét, mely akkor oldódhat meg, ha az X-professzor–Magneto ellentét is feloldódik.

Mindent egybevetve az X-Men: Az eljövendő múlt napjai nagyon jó film. Ismét a képregényfilmek kedvelőinek ajánlom melegen, főleg az X-Men rajongóknak, mert ők tuti nem fognak csalódni benne. Beavatlanoknak talán túl sok szereplőt mozgat, de mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.