Már korábban méltattam Peter Jacksont és csapatát, hogy Tolkien vékony, egyszerű, néhol lapos (ámde felettébb szórakoztató) gyerekkönyvét milyen hatékonyan adaptálták a Gyűrűk urához méltó többrészes eposszá. Sokan vannak, akik nem olvasták a könyvet és úgy mondják, hogy jaj de mér kell három ilyen hosszú filmet csinálni egy kis könyvből? és vannak, akik olvasták a könyvet és épp ezért nem nézik meg a filmet, mer hogy ezt egy filmben el lehetne mesélni. Ez a bejegyzés az előbbi két vélemény gazdáit kívánja meggyőzni.

Igen, el lehetne mesélni a Hobbit regény történetét egyetlen filmben, sőt, szó szerint is lehetne adaptálni, de az egyáltalán nem lenne hatásos. A regény jó annak, ami: Tolkien első könyve, melyet a gyerekeinek írt. Csodás benne a világalkotás és a mese; a dramaturgia, a karakterek és a motivációk kevésbé (sajnálom, ez az igazság). Ezt "javítják ki" a Hobbit filmek. A kijavítást idézőjelbe tettem, mert a Hobbit regény elég jó, nem is kéne mit kijavítani, csakhogy ez filmre pontosan átültetve nem működne. Egy egyszerű sztori lenne, melyben csak úgy bukkannak fel szereplők, nem látunk csatát, mert Bilbó elájul, Smaugot csak úgy lelövi Bard, aki egyetlen bekezdés erejéig jelenik meg a könyvben, hiányoznak a szereplők motivációi, a törpöket nem lehet egymástól megkülönböztetni (csak a köpönyegük színéről) és túl kevés az akció ahhoz, hogy ebből ma sikeres kalandfilm váljék.

Kezdetben én is úgy éreztem, hogy kár volt három részre szedni, maradhattak volna kettőnél. Ám megnézve ezt a harmadik filmet úgy jöttem ki a moziból, hogy igen, megérte hármat készíteni. A film tökéletesen belefolyik a Gyűrűk ura trilógiába, a Jacksonék által belerakott történetszálak végigérnek (és relevánsak, bár a Fekete Mágus legyőzése kicsit gyengére sikerült), mindenkinek van szerepe (Legolasnak és Taurielnek is, akik ugyan nem voltak a könyvben), Radagastnak mondjuk nem, de ő nincs is ott, hogy rabolja az időnket, csak pár pillanatra tűnik föl. A csatajelenetek (melyek hiányoztak a könyvből) zseniálisan koreografáltak, minden elismerésem Peter Jacksoné és a speciális effektusokért felelős brigádé. A végső harc Azoggal például nagyon izgalmas.

A történet végét is remekül oldották meg. Itt apró spoiler következik, aki nem olvasta a regényt és nem látta az utolsó filmet, ugorja át a szürke részt.

A könyvben az öt sereg csatája után Tolkien egyszerűen fölsorolja, hogy kik haltak meg. A filmben ez sokkal jobb: egyrészt Taurielen keresztül erősebben átérezzük Kili halálának tragikumát, másrészt pedig sokkal megrázóbb élmény és jobb dramaturgia az, ha látjuk a katarzist keltő eseményt megtörténni, mintha csak hallunk róla. Az is szép jelenet, amit máskülönben nem tapasztalhattunk volna meg, amikor Thorin utolsó szavaival bocsánatot kér Bilbótól, ő pedig nem akar tudomást venni róla, hogy Thorin meghalt, a sasokat mutatja a halott törpnek. Martin Freeman itt is kiváló alakítást nyújt.

Az filmrevitel tehát, véleményem szerint, remek (Thorin elmebetegsége például zseniális) és én örülök, hogy három és nem két filmet kaptunk a Hobbitból. Mindemellett kiváló színészek és fantasztikus zene teszi mégjobbá Az öt sereg csatáját, illő befejezése ez a középföldi sagának. Ajánlom minden Gyűrűk ura és fantasy kedvelőnek.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.