A csodálatos Pókember 2. elég jó volt, nekem jobban tetszett, mint az első csodálatos Pókember, de még mindig úgy gondolom, hogy Sam Raimi filmjeit, legkevésbé a másodikat, még mindig nem éri utol. Andrew Garfield és Emma Stone megint hozták a formájukat, remek alakításokat nyújtottak, Jamie Foxx is szikrázó volt Electro szerepében, valamint Dane DeHaanban is kellemesen csalódtam, de be kell látni, hogy James frankóbb Harry Osborn volt nála. A forgatókönyv nem szenvedett azoktól az ügyefogyottan megírt párbeszédektől, mint az előző és a gonosz sem volt olyan gyenge karakter, mint Rhys Ifans gyíkembere. A rinocéroszt belerakni és a Zöld manót ilyen rövid idő alatt elintézni talán nem kellett volna, s a film egy kicsit hosszúra nyúlt, de alapjában véve tetszett.

– Spoiler veszély! –

A csodálatos Pókember 2.-vel pedig úgy tűnik, megdőlni látszik az, amit az Amerika Kapitány: A tél katonája kapcsán írtam. Az, hogy szerintem a szuperhősfilmekben senkit nem fognak igazából megölni, itt ugyanis megcsinálták azt, ami a képregényekben is megtörtént, történetesen azt, hogy amikor Pókember megpróbálja elkapni a zuhanó Gwen Stacyt, kitörik a lány gerince. Már a film elején sejtettem, hogy meg fog halni, amikor pedig arról beszélgettek, hogy Peter elmegy majd Gwennel Angliába, már biztos voltam benne, mert Pókember nem mehet Angliába, de végig reménykedtem benne, hogy nem fog megtörténni, annak ellenére is, hogy Stacy kapitány is meg-megjelent, rosszalló pillantásokat vetve Peterre. De végül bekövetkezett az elkerülhetetlen. Lehet, hogy a Trónok harca és az, hogy ott előszeretettel nyírják ki a főszereplőket adta meg a készítőknek a lökést, hogy ebben az eseményben kövessék a képregényeket. Itt, Gwen halálánál akár be is lehetett volna fejezni a filmet, tökéletes lett volna, hogy aztán Pókember a következő részben térjen vissza eltűnése után, de nem, elő kell készíteni a Sinister Six filmet és oda kellett még csapni Rhino-t.

A bónuszjelenetet tudtam előre, hogy mi lesz, tudtam, hogy össze akarják hozni a csodálatos Pókember univerzumot az X-Men univerzummal, de azt hittem, maga jelenet igényesebb lesz, valahogy majd beleviszik valamelyik mutánst Pókember történetébe, nem pedig csak egy egyszerű, rosszul megvágott jelenetet mutatnak az Eljövendő múlt napjaiból.

Viszont érdekes lesz majd látni, hogy mit hoznak ki ebből.

– Spoiler vége –

Még egy dolog, amiről szeretnék véleményt nyilvánítani, az a zene. Hans Zimmer írta, méghozzá néhány pop és elektronikus műfajokban dolgozó emberke segítségével, a végredmény pedig kimondottan illik a filmhez, Electro mellett berobban a dubstep, Pókembert pedig heroikus fúvósok kísérik. Amikor külön meghallgattam, soknak találtam az elektronikus zenét, de magában a filmben nem volt túlsúlyban és amikor megszólalt, működött, tehát Hans és barátai nem okoztak csalódást.

Összességében nem rossz film, a szuperhősfilmek kedvelőinek mindenképpen ajánlom, de talán már sok lehet az alkalmi nézőnek: hosszú, túl sok a szereplő, ebből egyet mindenképp, de lehet, hogy kettőt is, csak beleerőltettek. Amit többen kritizálnak a filmmel kapcsolatban, az a központ nélküli történetvezetés. Szerintem ez nem igaz, ugyanis a történet középpontja elég egyértelmű (amiről a spoiler részben írtam), erre van kiélezve az egész film (még szép keretbe is van téve az órával meg Gwen beszédével), csak erről eltereli a figyelmet az a rengeteg dolog, ami közben történik.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.