Edgar Wright Cornetto-trilógiájának darabjait utalások hálója szövi szorosan egymáshoz. A filmek egyik visszatérő, intertextuális motívuma a kerítés, melyen hőseinknek át kell jutniuk, hogy lerövidítsék a céljukhoz vezető utat. Ilyen jelenet mindhárom filmben (a Haláli hullák hajnalában, a Vaskabátokban és a Világvégében is) föllelhető, mégis mindhárom esetben más módon zajlik le a jelenet, más helyen a filmben és más jelentőséggel. Vizsgáljuk meg, hogyan használja Edgar Wright a kerítés-gaget trilógiájában, és hogy jelen motívum mennyiben fűzi össze a három filmet!

A Haláli hullák hajnalában hőseink a zombi apokalipszis kellős közepén találják magukat, a legbiztonságosabb helynek pedig, ahol meghúzhatják magukat a világvége végéig, a Winchester nevű kocsmát nevezik ki. Odaáig azonban el kell jutniuk, közvetlenül céljuk előtt pedig egy rakás kerítésbe botlanak. Míg a Hullákban a kerítés nem csupán a környezet része, hanem fontos dramaturgiai szereppel is rendelkezik (elválasztja hőseinket céljuktól), addig a Vaskabátoknak egy epizódjában jelenik csak meg. A humoros kis betét (a két rendőr egy hattyút akar elkapni) csak később nyer némi jelentőséget, a maga helyén pusztán színező jelleggel van jelen. Egyetlen poénra fölépített jelenet, mely nem hordoz magában sem fordulatot, sem jellemfejlődést. A Világvége még inkább csökkenti a kerítés-gag jelentőségét: itt szinte csak utalásként van jelen (akárcsak maga a Cornetto), még önálló epizódnak sem nevezhetjük, pusztán egy jelenet egyetlen elemének. A főhős menekülés közben próbál meg átugrani egy(etlen) kerítést és bukik bele. Ezzel a Világvége betetőzi azt a megfigyelhető tendenciát, miszerint a kerítés-gag dramaturgiai funkcióval rendelkező jelenetből egyetlen, jelzés értékű momentummá jelentéktelenedik a trilógia során.

A Hullákban a jelenet humora a karakter látható (ám hamis) önbizalma és a kerítésugrás sikertelenségének ellentétéből fakad, a poén mégis a hármas szabály segítségével válik igazi viccé, amikor Wright megmutatja a föltápászkodó Shaun arcát, melyen cseppet sem rendült az önbizalom. A Vaskabátok úgy idézi meg a Hullák jelenetét, hogy újrateremti a szituációt: a hősöknek ismét kerítések sorát kell átugrania. A jelenet mégis új tud lenni, azáltál, hogy csavar egyet a megidézetten. A korábban Shaunt játszó Simon Pegg a Vaskabátokban elismétli szó szerint ugyanazt a mondatot (“Never taken a shortcut before?”), majd, hasonló eltökéltséggel nekivág a kerítésnek. A humor forrása itt a meglepetés, ugyanis a korábbiak fényében arra számítana a néző, hogy az önbizalom ismét hamis. Nicholas azonban, Shaunnal ellentétben, valóban átugrik a kerítésen, sőt, az egész jelenet abszurd túlzásba csúszik, amikor az utolsó fölött kecses szaltóval lendül át. A meglepetés után pedig, amikor a néző már nem számít rá, Danny is megkísérli átugrani a kerítést, de az újfent összedől, a poén pedig megismétlődik. Ebben egyfajta determináltság érhető tetten. Úgy tűnik, ha a Cornetto-univerzumban elénk áll egy kerítés, annak le kell dőlnie. A Világvége, mint azt föntebb említettük, már csak utal a kerítés gagre. Mégis sikerül újat belevinnie a már kétszer elsütött poénba, nem csupán egy kisebb kerítés-darab omlik össze hősünk alatt, hanem az egész sor. Ez eltúlozza az eredeti gaget, s szimbolikusnak is tekinthető, ha azt nézzük, hogy Gary King világa épp összeomlott alatta (minden tekintetben) – éppúgy, mint a kerítés: rá kellett jönnie, hogy már nem fiatal. Baráti társaságuk (és barátsága Andyvel) már sosem lesz a régi. A földet pedig megszállták a robotok, akik nem is robotok.

A kerítés-gag összefűzi a trilógia mindhárom filmjét. Fordulópontból epizóddá, majd gaggé vált, maga a kerítés megmaradt, míg a körítés változott. Edgar Wright ugyanazt a motívumot többféleképpen alkalmazta filmjeiben, hol arra használta, hogy motiválja a cselekményt, hol arra, hogy karaktereit árnyalja és poénforrás legyen, végül pedig elvont motívumként. Mint tárgy és vicc az egész trilógia használja, de másként, más kontextusban és más célra. Maga a kerítés mégis összeköt, koherens egésszé téve a trilógiát: a filmek megidézik, kiforgatják, parodizálják és újraértelmezik egymást. A kerítés azonban (mint azt egy jó kerítésnek tennie kell) el is határolja a trilógiát Edgar Wright más filmjeitől, melyekben nem jelenik meg a gag.

A fönti szöveg részlet a szerző szakdolgozatából.

krisfk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.